A szeretetbonbonok veszélye

Egy korábbi interjú cikkemben Limpár Imre szakpszichológussal már beszélgettünk az önbizalom, önértékelés és önbecsülés triászáról és ennek egyes hatásairól. Az utóbbi időben újra és újra találkozom a környezetemben ezzel a témakörrel.

Egyre többször látom azt, hogy mennyire nagy hiány van a szilárd belső önbizalomban. Az már körülbelül alapfeltevésnek számít, hogy a legtöbb ember önbizalma és az önértékelése nincs az egészséges szint maximumán.

Valahogy így nőttünk fel, így szocializálódtunk, így alakultak ki a szokásrendszereink. Az adott családban, iskolákban, társaságokban, az adott országban, az adott kultúrában. Ha mélyen magunkba nézünk, mindannyian meg tudjuk találni azt a pontot, ahol ez elkezdődött, kialakult. Megtalálhatjuk azokat az embereket, akik a legnagyobb negatív hatással voltak ránk – mert mi hagytuk azt. És így az önbizalmunk, önértékelésünk egyre csak csökkent, míg el nem érte azt a kritikus pontot, hogy már nem tudtunk így élni. Ha szerencsénk van, akkor már elértük ezt a pontot és teszünk azért, hogy a grafikonunk újra felfelé íveljen.

Mi a gyakori gyors megoldás az alacsony ön-bármire?

afood-photographer-jennifer-pallian-dcpnzesy3yk-unsplashAz elmúlt hetekben jött a fejembe ez a kifejezés, hogy szeretetbonbon.

Szerintem egy nagyon szép metaforája annak, hogy mi történik azzal, akinek nem szilárd a belső önbizalma és megpróbálja azt a fárasztó, intenzív, fájdalmas belső munka helyett kívülről pótolni.

Bekapkodja a szeretetbonbonokat.

Ez lehet egy bók az új ruhára, egy elismerő pillantás, egy dícséret a munkahelyen, másoktól kicsikart/bezsebelt bármilyen pozitív visszajelzés  – a pillanatnyi örömök azonnali megélése.

Olyanok, mint a bonbon. Bekapkodod, elolvad, picit még érzed a jó hatását, aztán gyorsan el is múlik. El is felejted, hogy bonbont ettél.

Na ezekkel a szeretetbonbonokkal pontosan ez a probléma.

Amikor megkapod végre másoktól azt a vágyott pl. dícséretet, nagyon jól esik. Hirtelen a magasba rántja az ön-bármidet. Lubickolsz is benne ideig-óráig. Viszont amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is megy. Hirtelen leesik a grafikonod és ott vagy ahonnan indultál. Jobb esetben.

Rosszabb esetben még lentebb ránt mint előtte voltál, mert a lelked már régen tudja, hogy nem erre van szükséged valójában. És a lelked minden bonbon után egyre jobban szenved. De ha te ezt nem veszed észre és folyton csak a bonbonokat hajszolod, arra rámegy a lelked.

aegor-lyfar-cxfdzdfcqew-unsplash-e1564917906924A folyamatos visszaigazolás-keresés, megfelelési kényszer, a környezet nyomasztása, hogy végre ismerjenek már el, mind annak a jelei, hogy szeretetbonbon-hajszolási-szindrómád van. SZHSZ – ezt most el is neveztem így, úgyis divatosak a mindenféle rövidítések manapság, pláne a három betűsek.

Ami pedig a különösen félelmetes ebben, hogy ezek a bonbonok olyanok, mint a drogok. Egyre nagyobb és nagyobb adagra van szükséged, a hatása pedig egyre gyorsabban múlik el. Végeredményben pedig egyre lentebb és lentebb kerülsz a saját grafikonodon. Nem hogy segítenél magadon, hanem tulajdonképpen rombolod önmagadat és az ön-bármidet.

Mit tehetsz akkor, ha úgy érzed, hogy az SZHSZ neked is útitársaddá vált?

Tudatosítsd magadban, hogy ez egy rossz szokás, amit meg kell változtatni és el kell hagyni.

acaglar-araz-uv5frpkbwvu-unsplashHa ez a tudatosodás megvan, akkor kezdj el azon gondolkodni, hogy miként tudnád a saját, belső önbizalmadat fejleszteni, erősíteni.

Én biztosan javasolnám egy szakember bevonását, legyen az coach, pszichológus, pszichiáter, kineziológus, bármi akármi. Amire te úgy érzed, hogy neked beválik. Amitől te előrébb tudsz jutni, fejlődni tudsz, meg tudod oldani ezt a belső gubancot. Az sem ördögtől való, ha egyszerre több szakemberhez is jársz. Hiszen mindenki más szemszögből tudja ugyanazt a dolgot megközelíteni. Nagyon is érdemes lehet több szálon indítani a megoldást!

Ami pedig nagyon fontos, hogy ha megvan ez a módszer(módszerek), akkor kezdd el használni is!

Sokan itt buknak még el. Tudatosodik a probléma, eldöntetett az is, hogy mi lenne a megoldás, de a megvalósítás valahogy elmarad.

Mert most éppen sok a munkám, most éppen elutazom, most éppen nincs kedvem hozzá, most éppen tulajdonképpen nem is fáj ez a dolog annyira. És ki tudja még milyen “jóféle” indokokat fel tud sorakoztatni mindenki magában. Ebben profi tud lenni bárki, a kifogásokban.

Ne kifogásokat keress, hanem megoldást! Menj el a kiválasztott szakemberhez és járj oda rendszeresen. Mint nagyon sok minden, sajnos ez sem egy kapcsoló, amit egy alkalommal ON módba állítunk, és tádááá, máris van szilárd belső önbizalmam. Milyen jó is lenne.

Hidd el, hogy a munkád meghozza a várt eredményt! Élvezd már az apró pici előrelépéseket is és vigyenek ezek tovább az utadon a végeredmény felé!

Én ezt kívánom mindannyiunknak 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s