Ahogy észrevettem, nagy port kavart egy film a nézők körében, ami a 365 nap címet viseli. Olvastam véleményeket, láttam ahogy 10-ből 3,3-as értékelést ért el – úgy döntöttem, hogy ha ennyire megosztó értékelést kapott ez a film, meg kell néznem. Aztán megértettem mindent.

A történet röviden: olasz maffiavezér (Massimo) elrabolja a kiszemelt nőt (Laurát), akire már évekkel ezelőtt szemet vetett, bezárja a kiskastélyába és ad neki 365 napot, hogy a nő beleszeressen (hogy mi?? ezt most miért??) Nagyon gálánsan közli a nővel, hogy semmi olyat nem tesz vele, amit a nő nem akar (mondjuk szerintem már a fogva tartás is pont ilyen, de hát egyértelmű, hogy egy maffiavezér értékrendje másmilyen, ő úriembernek tartja magát, hogy nem erőszakoskodik a nőnél, legalábbis szexuális értelemben).

A nő egy párszor megpróbálni menekülni, aztán hosszas vívódás után (értsd: ekkor már legalább 1-2 hét eltelt ebben a helyzetben, húha) a nő csak megadja magát az amúgy tökéletesre gyúrt testű fogva tartójának.

Már ez előtt is, de pláne ez után jönnek olyan jelenetek, amiben Laura shopping túrára indul a Massimo számlájára, és egy ilyen kiruccanáson egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét elkölti néhány méregdrága rucira, táskára, cipőre. Azért mégiscsak megérte, hogy beadta a derekát, na. (Vagy mégsem…?) Aztán persze bonyolódik még a cselekményt, de nem lövöm le a teljes sztorit, ha esetleg valaki mégis meg akarná nézni a filmet.

Ami megfogalmazódott bennem, miközben néztem, hogy mennyire szépen hozzák a karakterek a káros párkapcsolati mintákat, amiket a való életben is sajnos nagyon sokan működtetnek.

Nézzük meg, vajon a film szereplői miért teszik, amit tesznek, milyen impulzusok érhették őket korábban, ami miatt úgy gondolják, hogy rendben van megteremteni egy ilyen helyzetet vagy beleállni abba.

Főhősnőnk, Laura

Ahogy a filmben kiderül, Laura, a lengyel fiatal nő, a szakmájában sikeres, ám a jelenlegi párkapcsolatában Martinnal viszonylag kevéssé. A férfi semmibe veszi őt, használja, kiszolgáltatja magát vele. Már az is érdekes kérdés, hogy mi az a minta Laura múltjában, ami miatt eleve anno belement egy ilyen kapcsolatba.

A nő szüleiről nem esik említés, de ahogy elképzelem, valószínűleg az ő apukája pont így bánt a saját feleségével és Laura ebben a családban felnőve ezt a káros, pszichológiai bántalmazó mintát vitte tovább magával és élte meg a saját párkapcsolatában.

Aztán jön a Laura születésnapja, amikor negyedmagukkal elutaznak Szicíliába, ahol Martin teljes mértékben ignorálja a nőt, néha dob neki egy-egy „csontot” (értsd: kedves gesztust), amin elrágódhat, de csak felszínes kiengesztelésül, hogy ne legyen túl nagy balhé.

Ekkor rabolja el Laurát Massimo.

Az elején Laura megpróbál kiszabadulni, elmenekülni, de hát ugye egy maffiavezérnek megvannak az emberei és módszerei, hogy ez véletlenül se sikerüljön neki. A nő játszani kezd a férfival, húzza őt, feszegeti a határokat. Ez már az ő részéről is egy párkapcsolati játszma, ahol az erejét próbálgatja.

Ami az igazán érdekes, hogy a kezdeti félelme egészen gyorsan átcsap valami teljesen másba.

Elkezdni élvezni, hogy húzd meg-ereszd el játékot játszhat a férfival – aki egyébként láthatóan nagyon bejön neki, legalábbis kinézetre. Azért a Laura lelki sérüléseiről sokat elárul, hogy egy fogva tartott szituációban egészen hamar fel tud engedni és beleállni a játszmába. Még élvezni is azt. Élvezi, hogy kiskastélyban él és végtelen mennyiségű anyagi javakkal van elhalmozva.

Azt gondolom azért már érzitek, hogy a szeretetteljes érzelmek ebben a sztoriban nem szerepelnek a stáblistán…

Teljesen hihetetlen az, amilyen hamar beadja a derekát és még ki is jelenti, hogy szerelmes (kibe?? aki elrabolta?? miért?? hogyan??)

Massimo és Laura közt a párbeszédek meglehetősen rövidek, nem igazán engednek teret egymás mélyebb megismerésének. Mármint lelkileg. Fizikailag egészen alaposan megismerik egymást – és a nézők is őket, jó pár jelenetnek köszönhetően.

No de a lényeg, hogy Laura teljesen el van tévedve. Ez nem a szerelem, amit ő érez. Az előző pasijához képest lehet, hogy ez a férfi már eggyel jobban odafigyel rá, de azért kettővel nem. Meg hát ugye mégiscsak egy teljesen kifacsart szituáció ez, ezzel az elrablásos kezdettel.

A biztonságos kötődést, megbecsülést, valódi mély érzelmeket, valódi törődést hírből sem ismerve főhősnőnk igent mond a leánykérésre. Egy ilyen helyzetben. Két hónap ismeretség (?) után. Sok boldogságot, de tényleg…

A maffiavezér, Massimo

A film azzal kezdődik, hogy a fiatalember apját a szeme láttára lövik le. Megörököli hát a „birodalmat”. Itt sem kerül kifejtésre az apa-fiú viszony, de azért gondolhatjuk, hogy nem a pozitív megerősítésen és szívből jövő szereteten alapult a dolog.

Arról nem is beszélve, hogy Massimo Édesanyjának karakterével nem bajlódtak az írók. Ha feltételezzük, hogy anyai kötődés nélkül nőtt fel az olasz úriember, akkor azért az nagyban megmagyarázza, hogy miért nem tudja a helyén kezelni a nőket.

Minden eszköze meglenne arra, hogy úgy szerezze meg Laurát magának, hogy elhalmozza kedvességgel, ajándékokkal, figyelmességgel, utazással, gáláns gesztusokkal. De neeeem, ő erőből tolja. Fogja magát, elrabolja és bezárja. Ez egy igazán nagy és mély szerelem ideális kezdete. Ja várj, nem…

De Massimo nem tud jobbat. Nem tud gyengéd lenni, nem tud pozitív érzelmeket kifejezni.

Vagy dühös és félelmetes, vagy szexben fejezi ki ami benne van. Valamennyi önismeretet azért szórtak a karakternek, mert megkéri Laurát, hogy tanítsa meg szeretni őt. Sajnos azonban ez egy vak vezet világtalant helyzet, lássuk be. Egyikőjüknek sincs fogalma sem arról, hogy milyen szívből szeretni és szeretve lenni. Mindkettőjük számára a szex, a pénz és az anyagi javak korcsosultak a szeretet kifejezési eszközeivé.

Massimo e mellett még futtatja a totális kontrol és birtoklás kényszerét is. Mindent és mindenkit neki kell irányítania, olyan nincs, hogy bárki ellent mond neki. Így ebben a helyzetben a nő is egy tárggyá, eszközzé satnyul, aki csak akkor jó, ha azt teszi, amit a férfi erőből tol.

Végülis tökéletes egyensúlyt alkotnak ők így. Kár, hogy egy mérhetetlenül egészségtelen egyensúlyt. Kettejük sérülései, mint a puzzle darabkák egészítik ki egymást.

Amikor ilyet a való életben látok, az nagyon szomorú tud lenni.

Mert bár a fenti egy film, fikció, sajnos a való életben is vannak nagyon hasonló párkapcsolati dinamikák.

Ahol a férfi birtokolja a nőt, ahol nincsenek mély, pozitív érzelmek, csak anyagiasság és testiség. Nem azért, mert a párkapcsolat szereplői rossz emberek lennének, hanem mert nem tudnak mást. Nem tanultak meg szeretni, nem tanultak meg törődni, nem tapasztalták meg azt korábban, hogy milyen, amikor mindezeket ők maguk kapják meg.

Lehet így élni, csak az a kérdés, hogy tényleg élet ez így?

Korlátok, szenvedések közepette, amikor a kapcsolatban több a rossz, mint a jó.  Amikor több a pszichológiai bántalmazás, mint a gyengéd szeretet, tisztelet, megbecsülés, odafigyelés, gondoskodás.

Ezen változtatni kell, el kell indulni az önismeret és az önfejlesztés útján.

A valódi szeretetbe nem fér bele a másik bántalmazása, a másik semmibe vétele. A valódi szeretet nem félelemben és korlátok között tart, hanem utat enged a pár közös és egyéni kiteljesedésének és a feltétel nélküli pozitív kapcsolódásnak. Erre érdemes törekednie mindenkinek.

Ha tetszett a cikk, látogasd meg a párkapcsolati cikkeim listáját is további olvasnivalókért.

A tartalom a Womagic.hu oldalon jelent meg magyar nyelven.