Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen jó helyen vagyok a szakmámban – beszélgetés Simon Teóval a karrierváltásáról

Simon Teodóra karrierváltása és valódi hivatásának megtalálása egy minden szempontból inspiráló történet. Vonyarcvashegyről, a Balaton mellől indult, majd néhány kitérő után mégis ide ért vissza. Azonban senkit ne tévesszen meg, hogy Teó egy 2200 fős településen él. Valódi hivatása az esküvőfotózás, elsősorban külföldön; vagy ha itthon, akkor is külföldi pároknak. Fotóinak fantasztikus és egyedi hangulata és kiváló minősége mind az ő saját egyéniségét tükrözik. Külföldi fotósoktól tanult, bejárta a világot és folytatja is ezt az utat rendíthetetlenül. Hogy pontosan honnan hova és milyen úton jutott Teó, a lentiekben olvashatjátok el.

teodora_simon_173001

Milyen utad volt mielőtt fotós lettél?
Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Sokáig csak sodródtam, a biztonságos irányt választottam. Az első munkám egy olasz nyelvű ügyfélszolgálatos munka volt multicégnél. Akkoriban még örök önbizalomhiányban szenvedtem, úgyhogy nagyobb erőfeszítéseket nem tettem azért, hogy megtaláljam a saját utamat. Akkor még nem tartottam magam kreatívnak, féltem szerepelni is, tele voltam gátlásokkal. Egy év elteltével azt éreztem, hogy ebből a multiból ki kell törnöm, ez nem az én világom.

Ekkor kimentem Ciprusra animátornak, ami óriási váltás volt. Megcsináltam egy mixer vizsgát is és közben 3 hónap alatt megtanultam középfokú szinten angolul is – mivel előtte csak németül és olaszul beszéltem. Ciprusról visszatérve egy másik multi céghez kerültem, ott 3-4 évet dolgoztam. A végén itt már egészen jó pozícióban dolgoztam egy konferencia szervező csapatban. De ott is azt éreztem, hogy ez nem én vagyok, hogy egy kiskosztümben bejárjak egy multihoz, felüljek a metróra minden nap, elmenjek fitneszterembe, cézár salátát egyek vacsorára és másnap ugyanez. Ekkor jött egy lehetőség, hogy visszaköltözhetek haza, a Balatonra. Ezzel a lehetőséggel éltem is és elhelyezkedtem egy fogászaton, ahol nemzetközi ügyfélkör volt, elsősorban olaszok. Itt dolgoztam 3-4 évet és ez már elég nagy szabadságot adott nekem, hogy itt élhettem újra a Balatonnál. Budapesten mindig is nehezen tudtam elképzelni magamat hosszú távon, kötöttségnek éltem meg az ottlétet. Nem tudtam megfogalmazni pontosan, hogy mit szerettem volna, de a szabadság érzése mindennél fontosabb volt nekem.

Ezek után pedig egyszer csak megvilágosodtál, hogy te fotós leszel?

Hobbi szinten már korábban is fotózgattam, de nem volt vele semmi konkrét tervem azon kívül, hogy élveztem és töltögettem fel Facebookra a gyíkokról, naplementéről, hattyúkról szóló képeket – ezeket a tipikus kezdő fotókat. Már akkoriban is nagyon tetszett az esküvőfotózás, nézegettem fotósok képeit és szerettem volna megpróbálni egy esküvőt én magam is megcsinálni. Aztán egyszer csak az egyik barátnőm testvére házasodott és ott fényképeztem először. Abban a 2012-es szezonban még néhány esküvőt megcsináltam ingyen, gyakorlásnak. Aztán egyszer már csak azt vettem észre, hogy a fogászaton végzett munkám mellett a kettő együtt már sok nekem.

2013-ra már elég sok foglalásom lett esküvőfotózásra és elkezdtem magamat tudatosan is képezni, egy OKJ-s tanfolyamot is elvégeztem. Ez után mondtam fel a fogászati állásomból is.

Milyen volt a fotós karriered legelső időszaka?

A legleső évben a saját nappalimban alakítottam ki a karácsonyi fotózáshoz a „stúdiót”. Ez akkor azt jelentette, hogy a nappalinkban abban az évben már októberben állt a karácsonyfa és jöttek oda az ügyfelek. Abban az évben több karácsonyfánk is volt, mert hát októbertől decemberig nem bírta ki egy karácsonyfa végig. ☺ Azóta egyáltalán meg sem fordult a fejemben, hogy visszavágynék egy munkahelyre. 

20200926_153043_

Jelenleg fotósként azért már nagyon máshol tartasz, mint a kezdetek kezdetén. Hogyan jutottál el onnan, ide a „mostba”?

A kezdetek kezdetén sem a klasszikus magyar esküvők vonzottak. Már korábban megismerkedtem nemzetközi fotósokkal, akik nagy hatással voltak rám. Akkor még nem volt Instagram, a Pinterest is még gyerekcipőben járt, nekem viszont rajtuk keresztül betekintésem nyílt egy teljesen más világba. Már akkoriban amerikai esküvői fotósokat követtem, ez pedig olyan más látásmódot nyitott meg előttem, amit elkezdtem én magam is használni a fotózásaimon. Ezzel párhuzamosan pedig egyre inkább olyan párok érkeztek hozzám ügyfélnek, akiknek ez a stílus és minőség tetszett. Ez pedig már akkor teljesen más volt, mint az akkoriban itthon uralkodó trendek. Innen pedig egyenes út vezetett a nemzetközi esküvőkhöz.

Hogyan sikerült a nemzetközi ügyfélkört kiépítened magadnak?

Egyszer csak megszületett az a gondolat bennem, hogy mindenképpen szeretnék nemzetközi portfóliót – hogy legyenek tengerparti képeim, eljussak bizonyos külföldi helyekre. Ekkor két vonalat indítottam el. Az egyik az volt, hogy

elkezdtem együtt dolgozni egy esküvőszervezővel, aki Ciprusra szervezett kisebb esküvőket magyaroknak. Ez volt a hétközbeni munkám, hétvégén pedig itthon esküvőztem. Volt olyan év, hogy 50 esküvőt csináltam meg. 

A másik vonal úgy indult, hogy mivel olaszul is beszélek, ezért arra gondoltam, hogy kimennék szívesen Olaszországba is tanulni. Írtam néhány esküvői fotósnak, amiben másodfotósnak jelentkeztem. Az egyik fotós visszaírt, hogy szívesen lát. A portfolióján kívül nem sokat tudtam róla, valójában a személyes találkozókor derült ki, mekkora név ő ott kinn. Óriási megtiszteltesésnek éreztem, hogy nála tanulhatok. Mondjuk most így utólag visszagondolva nem is tudom, hogyan gondoltam, hogy kimegyek egy vadidegen fotóshoz tanulni, de akkor olyan óriási hajtóerő volt bennem, hogy ezen el sem gondolkodtam, csak mentem és csináltam. 10 nap kinn tartózkodás alatt 7 esküvőn fotóztam neki, ez hatalmas tapasztalatszerzés volt nekem.

20170618_160220Ilyen mennyiségű fotózás után nincs még eleged az esküvőkből?

Egyáltalán nincs, mert engem minden pár esküvője megérint. Egy olyan hangulat van minden egyes alkalmon, ami nagyban különbözik attól, mintha vendégként lennék ott. Amikor fotózom, akkor egy teljesen más aspektusból látom a történéseket. Az pedig egy egész napos adrenalin hullám nekem ilyenkor. Vendégként amikor voltam esküvőn, én magam sem úgy élveztem, mint amikor fotózom azt. Vendégként nem látom a pár arcát, ülnek a templomban, a hátukat figyelem. Fotósként viszont minden mozdulatukat látom, rájuk vagyok egész nap hangolódva.

Ilyen külföldi tapasztalatok után hogyan indult be az itthoni esküvőfotózás karriered?

A korábban említett külföldi gyakorlatok után már szépen telt be a portfólióm. Így mar bátrabban mertem olyan itthoni magyar esküvőszervező cégeknek is írni, hogy dolgozni szeretnék velük, akiknek nemzetközi ügyfélkörük volt már akkoriban. Sikerült is elkezdenem együtt dolgozni az egyik legnevesebb ilyen céggel, elsőként egy kínai pár esküvőjét fotózhattam a Marriot Hotelben. Itt kezdődött el minden, ezután kezdett megismerni a többi szervező is és utána már ők kerestek meg engem a lehetőségekkel. 

Én azt szeretem nagyon a te fotóidban, hogy nem a hagyományos itthoni képvilágot hozzák. Mik azok, amik hatással voltak a te saját fotózási stílusodra?

Valóban egy teljesen más képi világot jelenítek meg, ami inkább az amerikai vonalhoz áll közelebb. Ez a „bright and airy” stílus, ami színhű, de mégis kicsit légiesebb, ezt próbálom az esküvőkön is hozni. Az évek alatt szerzett sok tapasztalat és inspiráció után éreztem azt, hogy ez az én saját stílusom.

Az esküvőkön kívül milyen egyéb területeken dolgozol még fotósként?

Többször is dolgoztam együtt például egy fogászati implantátum gyártó céggel, akik elsőként egy zürichi rendezvényükre hívtak el fotózni. Velük jutottam el utána Tokióba, New Yorkba, Moszkvába, Barcelonába, Jordániába, Dubaiba. 2020-ban mentünk volna Kínába, de a Covid sajnos közbelépett.

Ezen kívül két másik fotóssal létrehoztunk egy nemzetközi brand-et, a Wedoverhills Destination Wedding-et. Ez az utóbbi két évben az ikerlányaim születése óta ugyan picit parkolópályán van, viszont előtte rengeteget utaztunk ennek keretein belül. Volt olyan szingapúri pár, aki kivitt minket Izlandra esküvői ruhás sorozatot fotózni, még a valódi esküvő előtt. Ázsiában ez egy hatalmas presztízs, hogy ezeket a képeket az esküvőn utána levetítik a vendégeknek. Akkoriban volt olyan is, hogy októbertől márciusig például csak kint Ázsiában fotóztunk esküvőket a párommal.

20190531_175115A-2

Ennyi külföldi élmény és munka után nem furcsa újra itthon lenni?

Igazából a végén már annyira sok volt ez a sok utazás, hogy kifejezetten örültünk, amikor a gyerekek érkezése miatt végre itthon voltunk nyugiban. Most, hogy a lányaink már két évesek, eljutottam oda, hogy teljesen visszatérjek a munka világába és újra kacsintgatunk nemzetközi lehetőségek felé. Most éppen Svájcban van folyamatban egy kampányom, ha az összejön, akkor még az is lehet, hogy valamerre arrafelé kiköltözünk néhány évre. Még mindig rengeteg tervem van. Most például amerikai blogok is lekezdték képeinket megjelentetni, ez is hatalmas eredmény, amikor publikálják a munkáinkat.

Magyarként milyen tapasztalás neked ennyire nemzetközi környezetben dolgozni?

Véleményem szerint nehéz innen kitörni és nekem személy szerint nehéz azt levetkőzni, hogy én magyar vagyok. Van egy osztrák esküvőszervező, akivel együtt dolgozom és ő például nem is érti ezt a gátlásomat. Valahogyan belém van ez kódolva gyerekkoromtól kezdve, hogy a nyugat az mekkora kontraszt hozzánk képest – hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok oda való… Holott a pároknál pedig már azt veszem észre, hogy nekik presztízs, hogy én ott vagyok, mert annyira szeretik a képeket. Volt, amikor Svájcba mentem ki és többen odajöttek hozzám, hogy megnézték a weboldalamat és mennyire tetszettek nekik a képeim. Van ott például egy család, már negyedjére megyek ki hozzájuk, mert mind a négy lányuknak az esküvőjét én fotóztam. 

Én valahogy még mindig nem hiszem el, hogy ilyen jó helyen vagyok a szakmámban. Még mindig azt érzem, hogy ugyanaz a vonyarcvashegyi lány vagyok, aki itt nőtt fel és nem az a fotós, akinek mások gondolnak engem.

Nemrég volt nálunk egy kedves kolléga látogatóban, ő is azt kérdezte, hogy „Ti tényleg innen, Vonyarcvashegyről utaztátok be a világot??”. Ami biztos amúgy, hogy az online jelenlétem nekem nagyon sokat segített abban, hogy az ügyfelek megismerjék a munkám minőségét.

Mik voltak a legemlékezetesebb fotós élményeid?

Rengeteg élmény ért az évek alatt. Olyan igazi komfortzónán kívüli események. Volt, hogy én fuvaroztam a párt Cipruson a szertartásra, életemben először jobb kormányos autót vezetve. Rengetegszer kerültem oda, hogy majdnem lekéstünk repülőgépet, a tengerpartról fotózás után rohanva a gép után. Készítettem csoportképet villanyoszlopra mászva, de tűzoltó autó létrájáról is enyhe tériszonyosként több tíz méter magasságból. Másztunk ki templomok tetejére Santorinin, megszámlálhatatlan helyre szöktünk be már fotózni. A legjobb élmények a trópusi esküvők voltak, ahol tengerparton mezítláb fehér homokban zajlott a ceremónia is, de imádtam Izlandon is a jégtábláknál fotózni a párt.

teodora_simon_124420

Mi volt az eddigi pályafutásod legnagyobb kihívása?

A korábban már említett fogászati implantátum cégnek egy konferenciáján volt, New York-ban. Ez egy 500-600 fős rendezvény volt, ahol úgy kellett fotóznom, hogy közvetlenül a reptérről érkezve aznap ottani idő szerint éjfélig kellett fotóznom. Ez után pedig még két nap következett, reggel 9-től éjfélig. Ez fizikailag, emberileg, mindenhogyan nagyon nagy kihívás volt. Ott nem lehetett hibázni és ráadásul egyedül csináltam azt, amit egy csapatnak kellett volna igazából csinálnia.  A videósok néztek is, hogy megpróbálok egyszerre mindenhol ott lenni, ők pedig voltak 6-7-en és röhögve megcsinálták az egészet. Itt azért ezek után még a negyedik napon egy eljegyzési fotózást is megcsináltam egy New York-ban élő magyar párnak. A hab volt a tortán, hogy az utolsó napomon még kimentem Harlembe képeket csinálni saját magamnak, mert nagyon érdekelt. Cserébe pedig majdnem lekéstem a repülőmet hazafelé ☺

Az esküvőfotózás mellett újabban branding fotózással is foglalkozol. Ez hogyan került a képbe?

Kisebb cégeknek és ismerősöknek már a Covid előtt is csináltam branding fotózást, de akkor ez még nem volt felépítve és kitalálva, hogy pontosan kiknek szeretnék ilyet csinálni. A 2020-as évben erre kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem. A jövőben pedig majd azt kell még kitalálnom, hogy milyen irányba szeretnék ezen a területen tovább haladni.

Még több gyönyörű fotóért látogasd meg Teó weboldalát, Instagram és Facebook oldalát 🙂

A tartalom a Womagic.hu oldalon jelent meg magyar nyelven.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s